Biztonságpolitika

Abstract

This study examines whether strategic communication (StratCom) has evolved from a supportive public diplomacy tool into a primary instrument of modern diplomatic practice during international conflicts. By analyzing three contemporary case studies—the Russia–Ukraine war, the Gaza conflict, and the maritime security crisis in the Strait of Hormuz—this paper investigates how state and non-state actors employ strategic narratives, digital warfare, and information management to achieve geopolitically decisive outcomes. The findings suggest that StratCom no longer merely accompanies diplomatic maneuvers; rather, it actively dictates diplomatic agendas, shapes international coalitions, and alters the leverage of conflicting parties. Consequently, strategic communication represents a fundamental structural transformation in 21st-century diplomacy.

Keywords: Strategic Communication, Modern Diplomacy, Strategic Narrative, Russia-Ukraine War, Gaza Conflict, Strait of Hormuz, Information Warfare

1. Introduction and Theoretical Framework

1.1 Context and Problem Statement

The classic paradigm of international diplomacy—historically defined by state-centric, closed-door negotiations, formal ambassadorial channels, and delayed public statements—is experiencing a profound structural crisis. In the contemporary international system, characterized by hyper-connectivity, digital immediacy, and fragmented power structures, the traditional mechanisms of statecraft often prove too slow to control geopolitical realities. Instead, state and non-state actors increasingly rely on public, real-time, and narrative-driven communications to project influence and manage crises.

This evolution raises a fundamental question for security studies and international relations: Has strategic communication (StratCom) transitioned from a peripheral public diplomacy function into the primary operational instrument of modern diplomacy in conflict scenarios? Where diplomacy once dictated communication strategies, communication strategies now frequently dictate diplomatic options, alliance structures, and escalation dynamics.

1.2 Conceptualizing StratCom in International Relations

To evaluate this transition, StratCom must be positioned within existing theories of international relations. Strategic communication is defined here as the purposeful, aligned use of communication capabilities by an actor to advance its strategic objectives, political values, and policy goals.

Crucial to this concept is the theory of strategic narratives, which posits that actors construct compelling story arcs—identifying actors, conflict origins, moral imperatives, and resolution trajectories—to structure the perception of international order (Miskimmon et al., 2013). While Joseph Nye’s concept of soft power emphasizes attraction through culture and values, and hard power relies on military or economic coercion (Nye, 2004), StratCom acts as a bridge. It leverages both sharp power—the manipulative use of information to undermine adversaries (Walker, 2018)—and digital public diplomacy to achieve coercive outcomes without immediate physical force.

1.3 Methodology

This paper employs a comparative qualitative case study methodology. It evaluates three contemporary crisis theaters:

The state-versus-state, high-intensity Russia–Ukraine War;

The highly asymmetric, urban Gaza Conflict;

The maritime, choke-point security crisis in the Strait of Hormuz and Red Sea corridor.

Each case is analyzed based on three variables: target audience segmentation, information delivery channels, and direct diplomatic or policy outcomes.

2. Comparative Case Studies

2.1 The Russia–Ukraine War:

Narrative Synchronicity and Military Diplomacy
The full-scale invasion of Ukraine initiated a high-stakes arena of competing strategic narratives. From the onset, the Ukrainian leadership recognized that military survival depended directly on immediate, sustained Western material and financial support.

President Volodymyr Zelensky’s daily video addresses bypassed traditional ambassadorial channels, addressing Western parliaments and populations directly. By framing Ukraine as the front line of global democratic defense against autocracy, Ukrainian StratCom created a moral imperative that constrained Western leaders. Diplomatic negotiations for advanced weaponry (e.g., main battle tanks, air defense systems, long-range missiles) were repeatedly unlocked not through secret protocol, but through public-facing narrative pressure campaigns that shifted the boundaries of acceptable diplomatic discourse (Bjola & Pamment, 2016).

Conversely, the Russian Federation deployed a bifurcated StratCom strategy. In Western spheres, Russian narratives sought to exploit societal fault lines, sow skepticism, and raise the perceived risk of nuclear escalation. In the Global South, Moscow leveraged historical anti-imperialist frameworks, positioning itself as a counterweight to Western hegemony (Freedman, 2019). Russia’s diplomatic maneuvering in multilateral bodies like the UN relied heavily on this narrative positioning to prevent universal isolation and maintain economic lifelines with non-aligned nations.

2.2 The Gaza Conflict: Information Battlegrounds and International Pressure

The Gaza conflict illustrates the power of asymmetric, hyper-visual strategic communication within a urban, non-state actor paradigm. In this theater, raw visual evidence—disseminated via social media platforms and instant messaging networks—frequently outpaces formal diplomatic channels.

Hamas and affiliated actors leveraged decentralized information networks to broadcast human suffering and damage, successfully framing the conflict around international humanitarian law and civilian casualty metrics. This bottom-up communication strategy mobilized global public opinion, triggering widespread civilian protests across Western and Middle Eastern capitals.

The resulting domestic political pressure directly constrained the diplomatic maneuvering room of major powers, including the United States, the European Union, and regional Arab states. Traditional diplomatic actors were repeatedly forced to adapt their official positions, issue public calls for ceasefires, or sponsor UN resolutions in response to real-time information flows rather than structured bilateral negotiations. StratCom in Gaza demonstrated that controlling the visual and emotional narrative can force third-party diplomatic intervention regardless of the physical balance of power on the ground.

 

2.3 The Strait of Hormuz and Red Sea Crisis: Deterrence and Maritime Security

The ongoing maritime security threats around the Strait of Hormuz and the Bab al-Mandab Strait represent a third dimension: asymmetric strategic communication deployed to disrupt global trade and project power across maritime choke points.

Houthi insurgents in Yemen, backed by Iranian strategic framing, utilized low-cost physical attacks combined with high-impact media production to project an image of regional capability. By framing their maritime actions as a moral blockade tied to the broader Middle Eastern crisis, they achieved a disproportionate impact on global shipping routes and international maritime logistics.

In response, the United States and international coalition partners initiated maritime security operations (e.g., Operation Prosperity Guardian). However, the diplomatic challenge extended beyond physical naval deployment. Western powers had to construct a clear, unified narrative emphasizing the protection of global freedom of navigation and international law. StratCom served as the primary glue for coalition building, reassuring commercial shipping markets and coordinating multilateral naval rules of engagement. In this theater, strategic communication functioned as a key component of military and economic deterrence.

3. Comparative Analysis and DiscussionAnalyzing these three distinct conflict environments reveals a consistent structural shift: Strategic Communication is no longer a downstream reflection of diplomatic policy; it is an active driver of policy choices.

Table 1. Comparative Analysis of Strategic Communication as a Diplomatic Arsenal Across Conflict Theaters

Conflict Area Primary StratCom Vector Target Audience Direct Diplomatic & Policy Outcome Russia–Ukraine War Presidential digital diplomacy (Zelensky), OSINT, value-based framing (democracy vs. autocracy) Western public, allied legislatures, Global South Unlocking heavy military aid packages (tanks, air defense), sustaining sanctions regimes Gaza Conflict Decentralized social media, raw visual evidence, moral framing (humanitarian law) Global public opinion, international bodies Rapid shifting of third-party diplomatic positions (US, EU, Arab states), UN intervention Strait of Hormuz / Red Sea Asymmetric threat projection (Houthi attacks, media production) vs. maritime law defense Global shipping markets, regional actors, coalition allies Multilateral naval coalition building (Operation Prosperity Guardian), economic deterrence

Across all cases, traditional diplomatic channels proved insufficient when operating in isolation from the information domain. Modern statecraft relies on what can be termed narrative coercion: the capacity to control the contextual framework of a conflict to such a degree that opposing actors face unacceptable political, economic, or moral costs if they do not align with the narrative trajectory.
Furthermore, digital platforms have democratized information warfare. Non-state actors and smaller nations can achieve narrative parity—or even dominance—against traditionally superior military forces. Consequently, the speed, authenticity, and emotional resonance of a communication campaign have become as critical as territorial control or troop numbers.

4. Conclusion

This study set out to answer whether strategic communication represents the primary new diplomatic instrument in contemporary conflicts. The evidence from Ukraine, Gaza, and the Strait of Hormuz confirms that StratCom has evolved far beyond the boundaries of public relations or traditional public diplomacy.

Strategic communication now serves as the primary operational environment in which modern diplomacy takes place. It shapes political realities, builds and sustains international alliances, constrains adversary options, and dictates the pace of crisis resolution. While hard power capabilities (military units, industrial capacity) and classic negotiations remain indispensable, their effectiveness is fundamentally contingent upon the strategic narrative that frames them.

For 21st-century statecraft, communication is no longer an auxiliary function performed after decisions are made; it is the strategic arsenal through which international influence is won or lost.

References

Bjola, C., & Pamment, J. (Eds.). (2016). Digital diplomacy: Theory and practice. Routledge. https://doi.org/10.4324/9781315730844

Freedman, L. (2019). Ukraine and the art of strategy. Oxford University Press.

Miskimmon, A., O’Loughlin, B., & Roselle, L. (2013). Strategic narratives: Communication power and the new world order. Routledge. https://doi.org/10.4324/9780203078891

Nye, J. S. (2004). Soft power: The means to success in world politics. PublicAffairs.

Walker, C. (2018). What is „sharp power”? Journal of Democracy, 29(3), 9–23. https://doi.org/10.1353/jod.2018.0041

 

A Strategic Communication as the New Diplomatic Arsenal: Evidence from Ukraine, Gaza, and the Strait of Hormuz bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Először sikerült úgy fotózni szpotternapon Kecskeméten, hogy mind az öt helyi típus repült, ráadásul a mindig izgalmas átmeneti, éjszakai viszonyok közepette. Köszönet érte mindenkinek, akit illet.

Lehet hogy a fény nyugati, de a sötétségbe tart a 606-os F7X.

Itt közvetlenül földet érés előtt. Ahogy több másik képen, itt is látszanak az LHKE infrabővítés földkupacai a háttérben.

A flájt dekken készülődik az illusztris ekvipázs.

Gurulás a Papa apronról. Háttérben a 607-es testvérgép.

Egy pillanatod van elcsípni, vagy szerencsés vagy, mint ezzel a LégierőBlogger. Az F7X-nek csak a középső PW307A hajtóművén van reverz, kiguruáls közben megy a teszt.

Warte nur, balde...leállás utáni éjszakai milliö a Falcon-fészekben.

"Önreflexió" a 604-es Airbus A319 oldalán.

Van aki már játszik, más zenészek még hangolnak. A "Tevebusz" bejövetel közben a háttérben, elöl, a Rómeón az egyik KC indít, a másik ma pihen. 

Szarv nélküli unikornis, azaz slick konfigurációjú második KC-390-esünk, a 611-es betont fog iskolázás közben.

Ugyanaz, csak más aspektusból és 40 perccel később...

...és egy bejövetel végső szakasza.

Aero- és gázdinamikai fékezés akcióban: spoiler és sugárfordító. Jól látható a kétrészes, réselt, hátrasikó fényszárny is, mely 1 fokonként állítható 40 maximumig.

Fordult a kocka, az Airbus már pihen, a háttérben egy másik szállító alacsony megközelítése hosszú expón. 

Az egyik új Gripen, a 46-os is helyet kapott a sorban.

Alig 10 perccel korábban a Júlián csukódik a dekk. Az oldalra nyíló kabintetejű repülőgéptípusok alig 10 százalékának záródik jobbra, ezé is. Feltűnő a 4-es hiánya.

Avlägsna säkringssprinten från vapenbalken :-) 

Itt pedig a gyakorló Sidewinder infravörös rávezető fejének védőkupakját távolítják el.

Érkezik a Litening-vonat.

Zajlik a LDP-függesztés a négyes pilonra, háttérben figyel a Halálcsillag.

Megvolt a procedúra, sötétedés utáni podos bevetésre vár a 43-as.

Amit aztán hoz is. Kétszer.

S ha már UTI, ez meg egy ritkán látható pillanat, a másik kétüléses, a 44-es "pucér hátsója" a lefedésben.

De a 35-ös harci forszázsos nekiiramodása se maradjon ki.

Típusként a legfrissebb szerzemény, a kiképző változatú L-39NG három példánya az egyikori központi zónában. 

Zajlik a strap in. A nyitott dekken jól látszik a miniatűr robbantózsinór (MDC), a katapultálás technikai módszertanának a Magyar Honvédség korábbi típusain nem alkalmazott megoldása. 

Kigurulás a 148-assal.

Elemelkedik az egyik Dongó.

Sebességgyűjtés a pálya felett.

Touch and go közben a 145-ös.

Előfordul, hogy fogadóbizottságot is kap az ember, a repülő. Másoknak koherens fény jutott estére.

Gyere kicsi, menjünk alunni :-)

Zord

Mátraháza és Galyatető között, a közút mellett bokrokkal ölelve, egy alig észrevehető, egyszerű emlékhely áll. A gyalult deszkába kitárt szárnyú sast és egy zuhanó MiG-21-est véstek, amint a kabintető éppen lerepül róla. Alatta, egy réztáblán egyenruhás pilóta képe van - Balázs János százados 33 évet élt, életét az 1975. május 14-én bekövetkezett katasztrófában vesztette a Mátrában.

A Magyar Néphadsereg honi vadászrepülő csapatainál 1961-től szolgálatba állított MiG-21F-13-as kortársaihoz hasonlóan nem volt megbocsátó gép, a repüléstechnikai hibákat könyörtelenül megtorolta. A típusváltozat 1977-ig tartó magyarországi üzemeltetése során a rendszeresített 80 példányból 30 megsemmisült, 12 hajózó halálát okozva. Az utolsó eset Balázs János százados katasztrófája volt a 807-es oldalszámú géppel.

A feladat

A történet előzménye, hogy a kecskeméti repülőezred – akkori besorolása MN 6336 – 1975. április 21-én, repülőterük futópályájának javítása miatt Mezőkövesdre települt és ott folytatta kiképzési repüléseit. Május 14-re célkutatást és a vadászrepülő géppárok szabad légiharcát tervezték be egy négygépes rajnak. A rajt alkotó két géppár közül az első vezére a 2. század parancsnoka Juhász Lajos őrnagy, kísérője Tóth János százados volt. A második géppárt Balázs János százados vezette, kísérőjéül Domonkos István főhadnagyot jelölték ki. A feladat célja az volt, hogy a géppárok begyakorolhassák az ellenséges repülőgépek felkutatását az őrjáratozási légtérben, a manővereket a támadáshoz szükséges helyzet elfoglalásához, az együttműködést a géppárok között a légiharc különböző szakaszaiban, a harcászati fölény kivívását és megtartását, az ellenmanővereket a célgéppár manővereivel szemben, a célzást különböző fegyverfajtákkal a vízszintes és függőleges manőverek közben és a kitérést a támadók tüze elől. A géppár-parancsnokok számára további feladat volt a kísérők irányítása légiharc közben. Az őrjáratozást és a felkutatást a géppárok legfeljebb ezer méteres szintkülönbséggel hajthatták végre.

[...] Bővebben!

Csak a szokásos. Dilemmák. Megfelelési kényszerek. Mozgástér. Szakértők. Műkedvelők. Dilettánsok. Kufárok. Jogászok. Bürokraták. Szolgák. Hazafiak.

Zord 

A környezeti neveléstől a szekuritizációig: A vízdiskurzus szemantikai transzformációja

A huszadik század utolsó évtizedének globális környezetvédelmi diskurzusát egy sajátos, neoliberális alapú mikromoralizálás jellemezte. Az 1992-es riói Föld-csúcs és az Agenda 21 szellemiségében gyökerező pedagógiai és tömegkulturális minták a globális ökológiai kríziseket az egyéni életmód-döntések szintjére redukálták. Ezek a kilencvenes évek végén a gyermekeknek szóló rajzfilmekben, ismeretterjesztő műsorokban és iskolai kampányokban is manifesztálódtak. A legtöbb milleniál azon nőtt fel, hogy a Föld megmentése érdekében a fogmosás alatt el kell zárni a csapot, hiszen értékes vizet pazarolunk el. Az ilyen kampányok felhatalmazást adtak a gyermekeknek, hogy a korábbi generációk tagjainak figyelmét is felhívják az ilyen jellegű pazarlások elkerülésére. Ez a megközelítés a természeti erőforrások fizikáját és egyenlőtlen földrajzi eloszlását absztrakt etikai kategóriává transzformálta. A megközelítéssel csupán annyi probléma volt, hogy teljesen elfedte a makrogazdasági, ipari és geopolitikai struktúrák felelősségét.

Mára ez a naiv, individualizáló öko-narratíva végérvényesen kikopott. A XXI. század első negyedének végére a víz kérdésköre átesett a Koppenhágai Iskola elméletéből ismert szekuritizációs (biztonságiasítási) folyamaton. A környezeti erőforrás-menedzsment kikerült a jóléti és etikai szakpolitikák köréből, és inkább a nemzetbiztonsági, geopolitikai és katonai stratégiák immanens részévé vált szépen lassan. A modern hidropolitika elismeri, hogy a víz nem csupán a túlélés biológiai feltétele, hanem egy hatalmi eszköz, amely képes államok szuverenitását aláásni vagy éppen megerősíteni.

A vízdiplomácia elméleti és nómenklatúrai keretei

A nemzetközi kapcsolatok elméletében a vízpolitika és a vízdiplomácia fogalmai kulcsfontosságú diszciplináris keretet jelölnek ki. A vízdiplomácia olyan jogi és politikai intézkedések és tárgyalási folyamatok összessége, amelyek a határokon átnyúló vízkészletek allokációjából, infrastrukturális átalakításából vagy minőségromlásából adódó nemzetközi feszültségek megelőzésére, kezelésére és kooperatív feloldására irányulnak (Zeitoun & Warner, 2006). Zeitoun és Warner (2006) elméleti kerete rámutat, hogy a transzhatármenti vízgyűjtő területeken a földrajzilag felsővízi pozícióban lévő, katonailag és gazdaságilag domináns államok (például Törökország vagy Kína) képesek egyoldalúan diktálni a vízmegosztás feltételeit. Ezek az országok a diplomáciát pedig gyakran csupán a meglévő aszimmetrikus status quo legitimálására használják.

 

Hidropolitikai konfliktusgócok

A globális hidropolitikai feszültségek legintenzívebb törésvonalai a Közel-Keleten és Észak-Afrikában húzódnak. Itt a fizikai vízhiány közvetlenül kapcsolódik össze a történelmi, etnikai és geopolitikai konfliktusokkal.

Egyiptom és Etiópia egzisztenciális szembenállása abból ered, hogy Egyiptom történelmileg és geopolitikailag abszolút függőségben él a folyótól. Ez bizony nem is csoda, hiszen az ország édesvízkészletének 97%-át biztosítja. A történelmi szokásjogot az is nyomatékosította, hogy az 1929-es és az 1959-es nílusi vízügyi egyezmények a teljes vízhozam oroszlánrészét, amely mintegy évi 55,5 milliárd köbmétert jelentett, Egyiptom hatáskörébe vonták. Ez egyben vétójogot biztosított minden felsővízi beruházással szemben (Schmeier, 2013). Ez a geopolitikai status quo 2011-ben tört meg. Etiópia egyoldalúan megkezdte a Nagy Reneszánsz Gát építését, mondván a gát a nemzeti modernizáció és energiabiztonság záloga. A fejlesztés 74 milliárd köbméteres tározókapacitásával Afrika legnagyobb hidroenergetikai projektje lett. A probléma azonban nem csak a fejlődési kiugrási kísérlet miatt jelentkezik a két ország között, hanem Egyiptom mezőgazdaságát és energiatermelését is veszélyezteti. Amennyiben a tározó feltöltése aszályos időszakban túl gyorsan történik, az Egyiptom mezőgazdasági területeinek jelentős részét teheti tönkre. Emelltett a folyamat drasztikusan csökkentheti az Asszuáni-gát energiatermelését is. Az Afrikai Unió és az Egyesült Államok közvetítése ellenére a két ország közötti vízdiplomáciai tárgyalások zátonyra futottak. (Wheeler et al., 2020).

A törökországi Anatóliából eredő és Szírián, valamint Irakon átfolyó Tigris és Eufrátesz medencéjében Törökország abszolút hidrohegemón szerepet tölt be. Ankara az 1970-es évek óta szisztematikusan hajtja végre a Délkelet-Anatólia Projektet (GAP), amely 22 gát és 19 vízerőmű felépítését foglalja magában, köztük a monumentális Atatürk-gátat. Ennek közvetlen következményeként az Eufrátesz és a Tigris Irakba és Szíriába érkező vízhozama bizonyos időszakokban több mint 50-60%-kal csökkent (Kibaroglu & Gursoy, 2015). Hatásként megvizsgálhatjuk Szíria esetében a 2006–2011 közötti időszakban bekövetkezett katasztrofális belső aszályt, amely jelentősége volt a rurális lakosság tömeges urbánusodásához és nem utolsó sorban egy polgárháború destabilizációs ágyazatát eredményezte. Törökország a nemzetközi jogi bírálatokra válaszul mereven fenntartja azt a szuverenitási doktrínát, miszerint a területén eredő víz felett korlátlan rendelkezési joga van, elutasítva a folyók nemzetközi státuszát.

Hidrológiai stressz a jóléti zónában

A globális klímaváltozás hatásai megcáfolták azt a korábbi elképzelést, hogy a súlyos vízhiány csak a fejlődő országokat vagy a száraz éghajlatú területeket érinti. Ma már Nyugat-Európa fejlett gazdaságainak is szembe kell nézniük a vízkészletek szűkösségéből fakadó belső feszültségekkel.

Franciaországban a klímaváltozás hatásai a mezőgazdasági lobbi és az ökológiai mozgalmak közötti fizikai összecsapásokig eszkalálódtak. A konfliktus fókuszában az úgynevezett megamedencék (mégabassines) építése áll. Ezek olyan mesterséges, fóliázott kráterek, amelyek télen a talajvízből szivattyúzzák ki a vizet, hogy azt nyáron a nagyüzemi, intenzív kukoricatermesztők rendelkezésére bocsássák. A Sainte-Soline-ban végrehajtott projektek ellen tiltakozó öko-aktivisták és a francia csendőrség közötti erőszakos összecsapások rávilágítottak a francia vízpolitika mély strukturális válságára (Vergès, 2023).

Olaszországban a Pó folyó síksága szenved el rendszerszintű krízist. Az Alpok gleccsereinek csökkenő jégtömege és a téli hómennyiség drasztikus visszaesése miatt a Pó folyó hozama történelmi minimumokat ért el. Ennek következtében a folyó torkolatánál az Adriai-tenger sós vize több mint 30-40 kilométer mélyen nyomult be a szárazföldi mederbe, megsemmisítve a delta mezőgazdasági öntözőrendszereit és helyrehozhatatlan talajszikesedést okozva (European Environment Agency [EEA], 2024).

Az olasz és francia esettanulmányok strukturális tanulsága túlmutat a lokális krízisjelenségeken: rávilágítanak arra, hogy a fejlett nyugat-európai jóléti államok sem mentesek a belső hidropolitikai törésvonalaktól. Európa magterületein a vízpolitika már nem a nemzetközi jogi egyezmények absztrakt diplomáciai nyelve. Kőkemény belső társadalmi-gazdasági alrendszerek közötti zéró összegű játszma ez. A francia megamedencék körüli fizikai összecsapások az erőforrások feletti ellenőrzés osztályalapú és ökológiai konfliktusát jelzik. Az észak-olaszországi mezőgazdasági krízis a természetes megújulási kapacitások végességét bizonyítja egy olyan régióban, amely korábban a bőség illúziójára építette gazdasági modelljét. A megmutatkozó repedéseket célszerű párhuzamba állítanunk a harmadikvilágbeliekkel, mintegy felkészülve az évszázad végére az európai hatalmi elitet és a lakosságot.

Technológiai válaszreakciók

A fizikai vízhiány leküzdésére a világ vezető hidropolitikai szereplői nem csupán diplomáciai, hanem radikális mérnöki és technológiai stratégiákat fejlesztettek ki. Ezek a technológiák mára a geopolitikai túlélés és a gazdasági szuverenitás infrastrukturális pilléreivé váltak.

Izrael technológiai modellje a decentralizált, zárt láncú vízgazdálkodáson alapul. A Sorek II üzem önmagában 200 millió köbméter sótalanított vizet képes előállítani évente, a legmodernebb ultrafiltrációs és fordított ozmózisos eljárásokkal, amelyek energiaigényét sikerült 3 kWh/köbméter alá szorítani. A rendszer másik pillére a Shafdan projekt, amely Tel-Aviv teljes metropolisz-övezetének kommunális szennyvizét gyűjti össze. A mechanikai és biológiai tisztítást követően a vizet a Negev-sivatag alatti homokrétegekbe szivattyúzzák vissza, amely természetes szűrőként funkcionál (Aquifer Treatment). Az így kinyert, mikrobiológiailag steril vizet zárt csővezetékeken keresztül kizárólag a mezőgazdasági öntözésre használják, teljesen mentesítve a természetes ökoszisztémákat az antropogén terheléstől (State of Israel Water Authority, 2023).

Szaúd-Arábia a világ legnagyobb sótalanított víztermelője, az állami Saline Water Conversion Corporation (SWCC) révén. A történelmileg elterjedt, rendkívül energiaigényes MSF (Multi-Stage Flash) technológiát. A folyamat kulcsa az, hogy a kőolajfinomítás során keletkező maradékhőt használta fel a tengervíz elpárologtatására. (Saline Water Conversion Corporation [SWCC], 2023; Global Water Intelligence [GWI], 2022).

Az Egyesült Arab Emírségek a Taweelah üzem megépítésével a világ legnagyobb hibrid RO-kapacitását hozta létre. Ezzel párhuzamosan az Emírségek egy alternatív, atmoszférikus technológia, a felhővetés (cloud seeding) globális élvonalába tartozik. A National Center of Meteorology (NCM) által koordinált program során speciális repülőgépekről nem-toxikus sókristályokat (nátrium-klorid, kálium-klorid) juttatnak a konvektív felhőzetbe. Ezek a részecskék kondenzációs magvakként működnek, felgyorsítva a cseppképződést, és a mérések szerint a száraz területeken 15-30%-kal képesek növelni a természetes csapadék hozamát (Al-Mansoori et al., 2021).

A fentebb bemutatott, nem konvencionális víztermelési és regenerációs technológiák (tengervíz-sótalanítás, szennyvíz-újrahasznosítás, atmoszférikus manipuláció) jelentősége lényegesen túlmutat a belső ellátásbiztonságon. A nemzetközi kapcsolatok elemzésében ezek a technológiák egy új paradigma, a technodiplomácia alapjait vetették meg. Fontosságát abban találjuk, hogy alapjaiban írja át a klasszikus vízdiplomácia szabályait. Hagyományosan a határokon átnyúló vízkészletek (folyók, tavak, felszín alatti víztartók) feletti diplomáciai alkuk zéró összegű játszmák voltak. Eszerint, amit a felsővízi állam elvett, az szükségszerűen hiányzott az alsóvízi államnál. A technológiai víztermelés azonban képes bővíteni az elosztható erőforrások halmazát, ezáltal pozitív összegű kooperációs teret nyitva a korábban ellenséges felek között (Katz, 2011).

Ez a technológiai beavatkozás jól elkülöníthető diplomáciai mechanizmuson keresztül érvényesül. Az aszimmetrikus függőség feloldása és a „kölcsönös interdependencia” kiépítése. A technológia által generált víztöbblet lehetővé teszi, hogy az államok a korábbi, konfliktusokkal terhelt földrajzi adottságaikat strukturált, kölcsönös függőséggé alakítsák. Ennek leginnovatívabb példája az izrael – jordán viszonylatban létrejött, úgynevezett „Projekt Prosperitás” (Project Prosperity). Az EcoPeace Middle East transznacionális szervezet által mediált, majd az Egyesült Arab Emírségek pénzügyi és diplomáciai garanciavállalásával létrejött keretmegállapodás egy aszimmetrikus árucserét intézményesített: Izrael a modern SWRO (fordított ozmózis) technológiájára támaszkodva évi 200 millió köbméter sótalanított vizet exportál a krónikus vízhiánnyal küzdő Jordániának, cserébe Jordánia hatalmas sivatagi naperőműveiben termelt tiszta energiát exportál Izraelbe a sótalanítók működtetéséhez (EcoPeace Middle East, 2020). Ebben a modellben a víztechnológia a békeépítés első számú eszközévé válik, hiszen mindkét állam nemzetbiztonsági érdeke a másik infrastruktúrájának és stabilitásának fenntartása.

A kék arany korszaka: új világrend a víz körül és a fenntartható hidropolitika esélyei

A 21. század globális kihívásainak metszéspontjában egyértelműen a vízbiztonság kérdése áll. Ahogy az a korábbi fejezetek elemzéseiből kirajzolódott, a víz körüli diskurzus mára végérvényesen kilépett a puszta természetvédelmi és lokális gazdálkodási keretekből. A víz ma egyszerre jelenti a nemzetközi diplomácia formáló erejét, a nemzetbiztonság alapját, valamint az osztályalapú és gazdasági konfliktusok új gyújtópontját.

A nemzetközi vízpolitikai adatok és példák elemzése egy fontos ellentmondásra mutat rá: bár a technológiai fejlődés elvileg lehetővé tenné, hogy a társadalmak kevésbé függjenek a természetes vízkészletektől, a vízzel kapcsolatos konfliktusok nem szűnnek meg, csak más formát öltenek.

A Közel-Kelet nagyszabású beruházásai azt a benyomást kelthetik, hogy a technológia képes legyőzni a természet korlátait. Ez azonban csak részben igaz, mert gyakran figyelmen kívül hagyja, hogy ezek a megoldások szorosan összefonódnak politikai, gazdasági és környezeti tényezőkkel. A sótalanítás és a nagy távolságokra történő vízszállítás rendkívül költséges és sok energiát igénylő folyamatok. Emiatt a vízhiány kezelése egyre inkább összekapcsolódik az energiabiztonsággal és a gazdasági stabilitással. Azok az országok, amelyek nem rendelkeznek megfelelő energiaforrásokkal – legyen szó fosszilis, nukleáris vagy megújuló energiáról –, nem tudják alkalmazni ezeket a technológiákat. Ez tovább növeli a világ országai közötti egyenlőtlenségeket a vízhez való hozzáférés terén. Ennek következtében a vízdiplomácia ma már nemcsak a vízkészletek elosztásáról szól, hanem egyre inkább a technológia és az energia feletti ellenőrzésről is.

A valódi, fenntartható hidropolitika a keresletoldali menedzsmentben rejlik. Ehhez elkerülhetetlen a mezőgazdasági termelési struktúrák mélyreható átalakítása, a víz árazásának és allokációjának társadalmi igazságosságot szem előtt tartó újragondolása, valamint egy olyan nemzetközi jogi és diplomáciai keretrendszer megerősítése, amely a vizet nem puszta geopolitikai fegyverként vagy privatizálható áruként, hanem az emberi lét alapvető, elidegeníthetetlen feltételeként ismeri el.

 

Gyenes-Bitó Lora írása

 

Hivatkozások

Al-Mansoori, S., Al-Sarihi, A., & Al-Yammahi, F. (2021). Evaluation of cloud seeding operations in arid regions: The United Arab Emirates case study. Atmospheric Research, 254, 105-119.

Buzan, B., Wæver, O., & de Wilde, J. (1998). Security: A new framework for analysis. Lynne Rienner Publishers.

EcoPeace Middle East. (2020). A Green Blue Deal for the Middle East. Amman/Jerusalem/Tel Aviv: EcoPeace Middle East.

European Environment Agency [EEA]. (2024). Water scarcity conditions in Europe: Structural deficits in the Mediterranean basin and Central Europe. EEA Report No. 04/2024.

Global Water Intelligence [GWI]. (2022). The global desalination market: Market shares, production capacities, and future trends of the SWCC in Saudi Arabia. Oxford: Media Analytics Ltd.

Huntjens, P., Yasuda, Y., & de Man, R. (2016). The multi-track water diplomacy framework: A legal and political economy analysis for advancing cooperation over shared waters. The Hague Institute for Global Justice.

Katz, D. (2011). Hydro-political hyper-reality: Israel and a new water reality. Geopolitics, 16(4), 685-696.

Kibaroglu, A., & Gursoy, S. I. (2015). Water diplomacy in the Euphrates-Tigris basin: An analysis of the GAP project’s transboundary impacts. International Journal of Water Resources Development, 31(4), 572-585.

Saline Water Conversion Corporation [SWCC]. (2023). Sustainability and operational excellence report: Advancing global desalination leadership. Riyadh: Kingdom of Saudi Arabia.

Schmeier, S. (2013). Navigating international river basin organizations: Water diplomacy and the politics of river basin management. Routledge.

State of Israel Water Authority. (2023). National water sector master plan: Effluent reclamation and desalination metrics. Jerusalem: State of Israel Water Authority.

Vergès, L. (2023). Les mégabassines et la guerre de l’eau en France: Analyse socio-politique d’un conflit environnemental. Revue Française de Science Politique, 73(3), 412-431.

Wheeler, K. G., Jeuland, M., Hall, J. W., Zagona, E., & Whittington, D. (2020). Understanding and managing the risks of the Grand Ethiopian Renaissance Dam. Water International, 45(7-8), 823-843.

Zeitoun, M., & Warner, J. (2006). Hydro-hegemony – a framework for analysis of trans-boundary water conflicts. Water Policy, 8(5), 435–460. https://www.researchgate.net/publication/40112175_Hydro-Hegemony-_a_Framework_for_Analysis_of_Trans-Boundary_Water_Conflicts

A A cseppfolyós hatalom: Vízpolitika, a kollektív szorongás evolúciója bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

On Wednesday, MEPs gave their green light to two agreements paving the way for closer political ties and expanded trade between EU and Mexico.
Committee on Foreign Affairs
Committee on International Trade

Source : © European Union, 2026 - EP

Wednesday 8 July

Source : © European Union, 2026 - EP

On Tuesday, Micheál Martin set out Ireland’s priorities: to enhance EU competitiveness, values, and security, under the banner of “strength with unity”.

Source : © European Union, 2026 - EP

On Tuesday, Micheál Martin set out Ireland’s priorities: to enhance EU competitiveness, values, and security, under the banner of “strength with unity”.

Source : © European Union, 2026 - EP

Kedden a Parlament elfogadta azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy enyhítsék az emelkedő műtrágyaárak uniós gazdákra gyakorolt hatását.
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Forrás : © Európai Unió, 2026 - EP

Kedden a Parlament jóváhagyta a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós szabályok frissítését a más uniós országban élő vagy dolgozó uniós munkavállalók érdekében.
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Forrás : © Európai Unió, 2026 - EP

On Tuesday, Parliament approved a revision of EU social security coordination rules to ensure fair and clear access to social security for EU workers who live or work in another EU country.
Committee on Employment and Social Affairs

Source : © European Union, 2026 - EP

On Tuesday, plenary voted in favour of channelling €144.1 million in EU funds to support Spain, Romania and Cyprus after devastating wildfires, floods and heatwaves in 2025.
Committee on Budgets

Source : © European Union, 2026 - EP

On Tuesday, Parliament adopted measures designed to alleviate the impact on EU farmers of rising fertiliser prices.
Committee on Agriculture and Rural Development

Source : © European Union, 2026 - EP

Faster and simpler compensation process for delayed flights, fee-free child seating and air fares inclusive of carry-on luggage will become part of EU air passenger rulebook.
Committee on Transport and Tourism

Source : © European Union, 2026 - EP

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Nukleáris tárgyalások és a Hormuzi-szoros kérdése

2026 májusában Teherán és Washington között továbbra is törékeny a közeledés. Az elmúlt hónap során a nemzetközi figyelem középpontjában továbbra is az iráni–amerikai kapcsolatok és a több hónapja tartó regionális konfliktus állt. A felek között intenzív diplomáciai egyeztetések zajlottak egy esetleges tűzszünet meghosszabbításáról, valamint Irán nukleáris programjának jövőjéről. A tárgyalások egyik legfontosabb eleme a stratégiai jelentőségű Hormuzi-szoros újranyitása volt, a melyen keresztül a világ tengeri olajszállításának jelentős része halad át.

Május elején Irán új javaslatot juttatott el Washingtonhoz közvetítőkön keresztül. A terv szerint a Hormuzi-szoros forgalmának helyreállításáról és a katonai feszültség csökkentéséről előbb születne megállapodás, míg a nukleáris kérdések és az urándúsítás témája csak később kerülne napirendre. Teherán emellett továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a szankciók enyhítése és a befagyasztott iráni pénzeszközök felszabadítása a tárgyalások alapfeltétele legyen.

A hó második felében mindkét fél óvatos optimizmusról beszélt. Amerikai és iráni tárgyalók előzetes megállapodást készítettek elő egy 60 napos tűzszüneti időszak meghosszabbításáról, amely lehetőséget teremthetne a nukleáris programról szóló új egyeztetésekre. Bár a részletek továbbra is vitatottak maradtak, a diplomáciai előrelépés csökkentette egy újabb katonai eszkaláció veszélyét.

A gazdasági következmények ugyanakkor továbbra is jelentősek. A Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság hónapokon keresztül nyomást gyakorolt az energiahordozók világpiaci árára, miközben Irán a szankciók enyhítésétől és az olajexport helyreállításától várja gazdasági helyzetének javulását. A befektetők és a nemzetközi piacok ezért fokozott figyelemmel követték a tárgyalások alakulását. Tavasz végére ugyan nőtt a diplomáciai megoldás esélye, azonban a felek között továbbra is jelentős nézetkülönbségek maradtak fenn a nukleáris program, a szankciók és a térség biztonságpolitikai kérdései kapcsán. Ennek következtében a közel-keleti stabilitás és a globális energiapiac helyzete továbbra is nagymértékben függ az iráni–amerikai tárgyalások sikerétől.

Szerző:

Merény Vivien

 

KANADA

Védelmi, Biztonsági és Ellenállási Bank (DSRB) kanadai székhelye

Április végén zárultak le a multilaterális tárgyalások a DSRB kanadai székhelyének megalapításával kapcsolatban. A tárgyaláson résztvevő országok egyhangúan megszavazták, hogy a ratifikációt követően a pályázó városok egyikében megkezdődjön az intézmény működése. Fő célja a szövetséges államok védelmi befektetéseinek finanszírozása, hosszú távú alacsony költségű hitelekkel, valamint a tagállamok kisegítése költségvetési hiányok orvoslásában. A hangsúlyt a védelmi ellátási láncokon belül a kis- és középvállalkozások támogatására fektetik. A DSRB struktúrájának fontos eleme, hogy a tagállamokban megtalálható több jelentős magánbank is támogatja, ezzel könnyítve a pénzügyi háttér biztosítását.

A kormányzati kommunikáció kihangsúlyozza, hogy a NATO által elvárt, idén elért 2%-os GDP arányos védelmi költség után, előreláthatólag 2035-re az 5%-ot is tervezik elérni. Ennek a beteljesítéséhez is nagy segítséget nyújthat majd ez a bank. Kanada kiemelkedő szerepvállalása a kezdeményezésben további példája az ország szövetségesei, illetve kollektív globális védelem melletti elkötelezettségének.

Kanada-Kína megállapodások

A két ország közötti kapcsolatok az elmúlt években fokozatosan romlottak, éppen ezért is fontos esemény, hogy Matt Carney januári kínai látogatása után május 29-én Wang Yi, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere Ottawában találkozott Anita Anand kanadai külügyminiszterrel és Mark Carney miniszterelnökkel. A tárgyalás legfőbb témája a kereskedelmi kapcsolatok voltak. Kiderült, hogy Kanada az eredeti 50%-os terv helyett, akár közel 100%-al is növelheti a Kínába tartó export mennyiségét. Ennek célja az Egyesült Államokról való minél nagyobb leszakadás, az utóbbi idők vám- és kereskedelmi háborúja miatt.

Fontos megemlíteni még, hogy ez a megállapodás Kínával ronthatja az ország kapcsolatát az Egyesült Államokkal. Donald Trump az év elején kijelentette, hogy egy kanadai-kínai megállapodás esetében 100%-os vámokkal fogja az országot súlytani.

Erősödő albertai szeparatista törekvések:

Alberta tartomány szuverenitási törekvései hosszú évtizedekre nyúlnak vissza, azonban az elmúlt években eddig nem látott támogatottsággal mára egy úgy csúcsot ért el. A tartomány elsősorban olajkészletei miatt rendkívül értékes Kanada számára. Fontos tudni hogy 2022-ben Danielle Smith lett Alberta miniszterelnöke, és elfogadtatta a szuverenitási törvényt amellyel megtagadhatnak bármely olyan törvény végrehajtását, amely Alberta érdekeivel szembe megy. 2025-ben Mark Carney a Justin Trudeau féle zöld adók részleges visszavonásával igyekezte enyhíteni a feszültséget. Ez azonban már túl kevés túl későn, ugyanis Danielle Smith kormánya hivatalosan is bejelentette egy függetlenségi népszavazás tervét, amelyre idén októberben kerülne sor.

Mark Carney miniszterelnök azonban figyelmeztette Smith-t, hogy Nagy-Britanniához hasonlóan Alberta is megbánná a saját Wexit-nek (Western Exit) nevezett tervüket. Állítása szerint a legtöbb Brexit támogató megbánta, nem látta mivel is jár pontosan, így a népszavazás eltörlését, és a kormánnyal való tárgyalásokra ösztönzi Smith-t.

Szerző:

Faragó Bulcsú

 

KÖZÉP-AMERIKA

VB-láz, határbiztonsági koordináció és migrációs nyomás

2026 májusában Közép-Amerika biztonságpolitikai napirendjét nem a klasszikus államközi konfliktusok, hanem a belső rendészeti kockázatok, a határbiztonság és a regionális koordináció együttes kezelése határozta meg. A térség stabilitását ebben az időszakban a Mexikóban felerősödő vb-biztonsági készültség, a Guatemala-Honduras-El Salvador háromoldalú határigazgatási együttműködés, valamint a migrációs folyosókra nehezedő nyomás és az ebből fakadó fokozott amerikai befolyás alakította.

A világbajnokság mint biztonsági erődemonstráció Mexikóban

A régió legfontosabb májusi fejleménye Mexikóhoz kapcsolódott, ahol a 2026-os labdarúgó-világbajnokság közvetlen előkészületei kiemelt biztonságpolitikai kérdéssé váltak. A tartós kartellerőszak jelenléte és a nagy tömegeket vonzó események sebezhetősége miatt a hatóságok rendkívül magas szintű rendészeti és katonai jelenléttel, valamint fokozott ellenőrzésekkel reagáltak, különösen a kulcsfontosságú rendező városok, köztük Mexikóváros védelmére. A fokozott készültség egyértelművé tette, hogy a sportesemény sikeres lebonyolítása a mexikói állam számára egyben a saját biztonsági kapacitásainak nemzetközi demonstrációja is.

Háromoldalú határbiztonsági útiterv a határmenti régióban

A hónap másik meghatározó történése a Guatemala, Honduras és El Salvador által elfogadott közös útiterv volt, amely a határigazgatás modernizálását és a regionális tranzit folyamatok gyorsítását célozta meg. Mivel a közép-amerikai biztonsági környezetben a migráció, az áruforgalom és a határok áteresztőképessége szorosan összefügg a közbiztonsággal, a három állam a határkontroll javítására és az adminisztratív eljárások összehangolására törekedett. Ez az egyeztetési folyamat egyértelműen arra utalt, hogy a régió érintett államai az elszigetelt nemzeti válaszok helyett egyre inkább a koordinált, közös megoldásokat részesítik előnyben.

Migrációs folyosók és a washingtoni nyomásgyakorlás

A térség biztonsági struktúráját májusban is alapvetően befolyásolta az Egyesült Államok felől érkező politikai és migrációs nyomás. Washington határozott elvárásokat támasztott a közép-amerikai migrációs folyosók ellenőrzésével, a határvédelem szigorításával és a belső stabilitás fenntartásával kapcsolatban. Ez a helyzet kettős kihívás elé állította a régió kormányait, hiszen az amerikai igények teljesítése mellett a saját társadalmi és intézményi kapacitásaik túlterheltségét is kezelniük kellett. Ennek következtében a migráció kérdésköre májusra végleg elveszítette tisztán humanitárius vagy adminisztratív jellegét, és a regionális stabilitást formáló elsődleges biztonságpolitikai tényezővé vált.

Szerző:

Rohoska Réka

 

DÉL-AMERIKA

Feszültségek, nagyhatalmi rivalizálás és regionális törésvonalak

Dél-Amerika geopolitikai helyzetét továbbra is a Trump-adminisztráció agresszív „Donroe-doktrínája” és a globális nagyhatalmi versengés határozza meg. A kontinensen belüli törésvonalakat a bal- és jobboldali kormányok közötti ideológiai szakadék mellett a regionális integrációs fórumok (különösen a Mercosur) további gyengülése is mélyítette.

Nemzetközi bírósági szakaszban az Essequibo-ügy

Májusban a nemzetközi figyelem középpontjába a Venezuela és Guyana közötti területi vita került, miután folytatódtak a Nemzetközi Bíróság (ICJ) szóbeli meghallgatásai. Bár a Maduro-rezsim januári bukását követően a venezuelai átmeneti kormány pozíciói meggyengültek, a nacionalista retorika továbbra is erős maradt: Caracas május 26-án kijelentette, hogy nem ismeri el teljes mértékben a bíróság joghatóságát. Ezzel párhuzamosan a függetlenségének 60. évfordulóját ünneplő Guyana tovább szorosította védelmi együttműködését az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával.

Közös hadműveletek a „Shield of the Americas” jegyében

Biztonságpolitikai téren a legnagyobb változást a Trump által márciusban elindított Shield of the Americas koalíció gyakorlati megvalósulása volt. Május folyamán az amerikai erők Ecuador, Kolumbia és Peru bevonásával hajtottak végre közös hadgyakorlatokat és hírszerzési műveleteket a Tren de Aragua és más transznacionális kartellek ellen. Az Egyesült Államok továbbra is terrorista szervezetként kezeli a legnagyobb droghálózatokat, és légi-tengeri csapásokat hajt végre a drogútvonalakon. Ez a kemény fellépés rövid távon eredményesnek bizonyult: csökkent a migrációs nyomás az USA déli határán, ugyanakkor több baloldali kormány (Brazília, Kolumbia) bírálja a „militarizált” megközelítést, mondván, hogy az csak tovább szítja az erőszakot anélkül, hogy a szegénység és korrupció gyökereit kezelné.

Argentína és Brazília: Nyugati orientáció versus BRICS

A régió két vezető hatalma teljesen ellentétes stratégiai utat választott, ami tovább fokozza a kontinens polarizációját. Argentína Javier Milei vezetésével továbbra is a Trump-adminisztráció legszorosabb szövetségese a kontinensen. Májusban Milei kormánya újabb védelmi megállapodásokat írt alá Washingtonnal, és aktívan távolodik a BRICS-től. Argentína Milei alatt egyértelműen a nyugati táborba pozicionálta magát, támogatva az amerikai nearshoring politikát és a kritikus nyersanyagok (lítium) amerikai irányú áramlását.

Ezzel szemben Brazília Luiz Inácio Lula da Silva elnök vezetésével továbbra is a kínai befolyás fő bástyája. Május elején folytatódtak a Brazil–Kína „kulturális év” rendezvényei, amelyek a gazdasági és politikai partnerséget mélyítik. Lula továbbra is „elpusztíthatatlan” kapcsolatot hirdet Pekinggel, és aktívan építi a BRICS-platformot, mint alternatívát az amerikai dominanciával szemben. Brazília májusban is hangsúlyozta stratégiai autonómiáját: elutasítja a Shield of the Americas koalícióhoz való csatlakozást.

Szerző:

Deák Botond

A Amerika műhely, 2026. május bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Newcastle United reporter Ciaran Kelly looks at why the club have bought forward Bazoumana Toure from Hoffenheim for £43m.

Olympic 800m champion Keely Hodgkinson was beaten for the second consecutive Diamond League race as she finished behind Lilian Odira in Eugene.

South Africa reassert their dominance over England with a commanding victory at Ellis Park in the opening round of games in the new Nations Championship.

After lighting up the 2022 World Cup Morocco are once again shining on the global stage - but this time they have teenage sensation Ayyoub Bouaddi in their ranks.